Ősi Tűz Történelmi Vívóegyesület

A Tűz Táncosa

Tüzes táncát járja, kitörve porozva,
Gyúlnak női szívek, vágytól csorogva,
Karjának izma, hullámként szépen rándul,
Talpa dobbanása, éledve lángcsóvákat árul.
Erős teste tűznyelvként, vibrálva lengedez,
Mozdulata, tekintete, hívóan hozzám cseng.

Felkért lángoló táncra azon az éjen,
Szívem lélekparázsból felgyulladva égett.
Keringve ölelve, lélekben az égbe szálltunk,
Hisz sóhajtva, álmodva, egymásra vártunk.
Éhes szemek, fájva, sértődve minket néznek,
Táncunk korbácsütés lelkük kihalt tüzének.

De jött a hajnal, a másnap, egy másik éjjel,
Táncát hevesen ajánlva más szívnek ígérte!
Arccal porba hullva fekszem, szégyenkezve,
Perzselt szívem féltékenyen, törve vérezve
Tüzét pecsétként, lényembe mélyen véste,
Pernyeselymek szálltak belőlem széjjel

Bosszút állnék, haragot hevesen szítanék,
De íly magasra törve, senkivel nem lángolnék.
Fájó bélyegét hordozom, vadult éji mulatságnak,
De erejével feltöltve, büszkén indulok új világnak.

By © Molnár Mariann

Táncol a kard

Táncol a kard kezében,
Vígan suhan, nevetve pörög,
Táncol a kard kezében,
Csillannak fémesen írt körök,
Ereje fellendül a légben,
Lépést zár hátra, előre megnyit,
Fegyver villan a kezében.
Mutatványa szívekben tüzet nyit.
Táncol a kard kezében,
Kecsesen mozog karja, válla,
Táncol a kard kezében,
Mozgása versenytánc lendület,
Táncol a kard kezében,
Arca mosolyog felderülve.

De vége a táncnak, feszül a kard,
Kört ír a Földre, Ő belül marad,
Az arc komorrá vál, erőt rejt a test
Fenyegetve támad táncoló fegyvere.

By © Molnár Mariann